Bianca

Ez a hét valami borzalmas volt itthon ülni-ülni és ülni edzés nuku ennél rosszabb nincsen mivel már megszoktam, hogy minden nap van de most semmi.

Az unalom nagy úr, én edzést akarok.

És igen egy kis program végre, szombat este irány kocsma. A hetemet egy picit felhúzta ez a nap.

És igen túléltem ezt a a hetet, hétfőn irány edzeni igaz nem a versenyzőkkel,de sebaj.

Van egy srác akit nagyon régóta ismerek és az elmúlt egy évben elég közel kerültünk egymáshoz olyan érzésem volt/van mintha egy (furán fog hangzani) barátnő lenne akinek bármit elmondhatok és szinte mindent tud rólam és ez tök jó.

Csak most jön a bökkenő belém szeretett. Jó, oké azért tudni kell rólam, hogy nagyon tudom húzni a fiúk fejét és szerintem ezáltal még jobban rátettem a lapátra pedig nagyon nem kellett volna. Igaz mindig éreztette velem, hogy nagyon tetszek neki, de csak ennyi. Szegényt már sajnálom vagyis én vagyok hülye, lehet drasztikus változtatásokat kell, hogy tegyek? pl. nem beszélek és találkkozok vele. Nem akarom, hogy még jobban szarul érezze magát. De nagyon jól tudja, hogy én nem érzek iránta semmit.

Akkor igaz, hogy fiú és lány között nincs barátság, mert az egyik fél mindig többet érez a másik iránt. (de itt nem én vagyok az, hanem ő)

Megtörtént a negyedéves értékelés és aki gyengén illetve bukásra állnak azok kapnak értesítést, vagyis jön a boriték a szülőknek. Lényeg a lényeg én is kaptam, de ez még hadján apám kezében "landolt" ennél rosszabb már nem is lehetett volna.

Indultam volna edzésre mint mindig és akkor mint derült égből a villámcsapás odaadta azt a bizonyos boritékot, hogy ez nem állapot, hogy ilyen szarul állok ezálltal elfelejthetem a tovább tanulást és a box karrierről ne is álmodozzak...hogy mivan könyörgöm ez csak negyedév és nem év vége. De a legrosszabb hogy az egyetlen dolgot veszik el tőlem amit szeretek a BOXot.

De szerencsére megállapodtunk, hogy 1 hétig nincs box és hétvégén nincs buli cserébe kijavítom a jegyeimet.

Ahhoz képest, hogy pénteken annyi helyre mentem volna pl. volt osztálytársaimmal találkoztam volna akkor házavatás,mozi, egy másik kocsma szóval lett volna hova menjek, de mindenki sorba mondta le. Na de sebaj kellenek az ilyen napok is amikor itthon ülök és azt csinálom amit akarok: pihizés,filmezés,vásárlás,....

Így hétfő reggel hírré ment az a bizonyos péntek este mindenki kiváncsi volt,hogy mik történtek az est folyamán. Hát srácok nem történt semmi, de jó este volt meg az az "alvás" hát... vicces volt. A suliban mindenki kombinált mindennel, de én csak nevettem ezen.

Egyik osztálytársam meghívott hozzá egy kis péntek esti dumálgatásra, nem voltunk sokan össz-vissz 5-en. A hangulat megvolt ittunk elég sokat plusz voltak jó zenék. Habár egyik srác felöntött a garatra és nem bírta tovább ő a fürdőben végezte egész este ott dekkolt szegénykém vagyis inkább aludt. Mi 4-en meg folytattuk tovább az estét úgy fél 4 körül elmentünk aludni én az egyik sráccal aludtam. Igaz ő eléggé rámvolt tapadva mint mindig és a vele való alvás hát érdekes volt. Közel kerültünk egymáshoz, de nem történt semmi, föleg vele nem is lesz semmi,hülye azért nem vagyok. Aludtunk kemény 4 órát kocsiba be és irány haza mondjuk rendes volt mert hazavitt, 8-ra otthon is voltam....

Választás elé állítottak....ha úgy érzem, hogy nem vagyok rá még felkészülve akkor inkább hadjam és a következő meccsre majd sokkal jobban rágyúrok fejben.

Így is tettem, a szombatom lefújva...

Egy kicsit azért megkönnyebűltem, mert ez azért sok lett volna nekem. De nem bántam meg, hogy így döntöttem.

Tegnap este beszéltem vele....beszéltem azzal a fiúval, aki az ide nyaramat színessebbé tette, aki közel került a szívemhez.....nyáron.

Hamar eltellt az idő és volt egy olyan gondolatom, hogy elmondom neki mi is történt velem valójában. Az első box meccsemen illetve ez előtt,után. Jó volt vele megosztani mindezt, mert meghallgatott. Megtudta, hogy milyen is vagyok valójában.

Nem tudtam álomba szenderülni.....az idő csak-csak nem állt meg és a gondolataim se hagytak nyugton. 00:47....01:28....02:08.....

Ez napom is úgyan úgy inult mint egy átlagos szombat:későn kelés,ébredezés,kis tanulás és filmezés.

Sokat gondolok arra a bizonyos 12.-ére amikor lesz a meccsem.Izgulok és nem tudom, hogy mit csináljak...

"Higgy magadban és az álmaidban. Ha te nem hiszel, akkor ki fog?!" - ez egy nagyon jó idézet csak tényleg elkell,hogy higgyem hogy megtudom csinálni csak nagyon nehéz.

November 4.

Valamikor 1 körül keltem...a kandalló begyújtásával küzködtam,de 1 óra alatt megoldottam a helyzetet.

Kaptam egy hívást,edzőm volt. Mivel tegnap nem jelentem meg edzésen ezért gondolta,hogy ma biztos hogy fogok menni. De én mondtam nekik hogy szülinapozunk és nem tudok menni,a hangján hallottam dühöt,csalódottságot,és egy kis sértődötséget. A telefonbeszélgetés után egy kicsit összetörtem olyan rossz érzésem volt. Tudom,hogy a nyakamon a meccs,de én szeretnék a barátaimmal lenni. Minden nap van edzésem, szinte csak azért megyek haza,hogy aludjak és egyek. Szóval ha nem megyek edzésre akkor kapom a lecseszést és ez nekem nem tetszik, nem lehetek a barátaimmal, nem csinálhatom azt amit én akarok. Csak edzés,edzés és edzés. Sajnálom, de én nem 15 percre lakom az edzéstől hanem 1 1/2 órára szóval sokat kell utaznom és mire hazaérek hulla fáradt vagyok és tanulnom is kell minden napom ugyan úgy telik mint egy mókuskerék....lelkiismeret furdallásom van. A másik kedvencem,hogy azt kapom hogy abbaakarom hagyni.....na ez,ettől kivagyok és nagyon szar érzés hogy ezt gondolják,sajnálom,de én tanuló vagyok jövőre érettségi és én tovább szeretnék tanulni és ahhoz meg kellenek a jó jegyek.

Ezzel a napomat egy kicsit lehangolták. És még készülődnöm is kell.Mondhatnám,hogy szép kis délutánt zártam.

Csajokkal elmentünk bevásárolni, próbáltunk az estére hangolódni,kiültünk egy kis kocsmába és vártuk a többieket...gyülekeztünk is szépen sorban, két volt  osztálytársaim is eljött. Mi hárman nagyon jól elszórakoztunk és már a party hangulat is "elszállt" mi végül hazafele vettük az irányt és végül 1:45 körül otthon is voltam.